MEGISMERÉS

Az emberi megismerés törekvése, hogy a világot megbízhatóan megmagyarázza. Mindaz, amibõl prekoncepció nélkül elindulhatunk, az a tapasztalataink. A tapasztalataink mögé egy objektív realitást feltételezünk, amelyrõl feltételezhetõ, hogy szabályosan viselkedik, és a célunk ezen szabályosság megismerése (amennyiben nem bizonyul szabályosnak, akkor kudarcot vall a megismerés, mivel nincs mit megismerni). A szabályosság megismerése mind magyarázat, mind pedig predikció is egyben.

TELJESSÉG ÉS BIZTONSÁG

A megismerésnek két kritériuma van, a teljesség, és a biztonság. Azonban a teljességet a valóság teljes megismeréseként értjük, ezért a biztonság nélküli kiterjesztés nem vezethet a teljességhez. A biztonság feladádását jelentõ teljesség felé való törekvés tehát nem lehetséges. Ez azt jelenti, hogy a teljességet abszurd módon egy minimálelv alkalmazásával érhetjük el: a minimálhipotézisek elvével.

TAPASZTALATI ALAP

A megismerésünk tehát szükségképpen a tapasztalatainkon kell, hogy alapuljopn, hiszen ez az egyetlen kapcsolatunk a realitással, sõt, ez az egyetlen, ami alapján a realitást egyáltalán feltételezhetjük. A következõ kérdés a megbízhatóság. Tudhatjuk, hogy tapasztalataink részben ellentmondóak, vannak szubjektív érzéseink, érzékcsalódásaink, erõs, de ellentmondó, vagy erzeteinkkel ellentmondó meggyõzõdéseink. A megbízható megismerés alapja tehát a tapasztalatnak csupán az a része, amely valamiféleképpen egyértelmû. Több ember együttes tapasztalata csak egyféleképpen lehet egyértelmû, ha megegyeznek, azaz konvenció születik. A tapasztalatainkról  tapasztalati állításokban foglalhatóak, példál: " a new yorki állatkertben jelenleg található  holló  fehér" (tegyük fel, hogy egy holló van az állatkertben). Ezek a tapasztalati állítások igazak vagy hamisak is lehetnek, amit a konvenció megpróbál megfogni.

TAPASZTALATI ÁLLÍTÁSOK

Ezután már csak az a kérdés, hogy mi egy hipotézis kritikai alapja. Mikor jó a magyarázat? Ehhez szükséges a matematikai logika szempontjából megvizsgálni az állítások típusait. A tapasztalati állítások egyedi állítások, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos, azonosítható objektumról szólnak. Például: a new yorki állatkert hollója fehér. Ez az állítás bizonyítható, és cáfolható is, hiszen bárki által ellenõrizhetõ. Amennyiben minden megfigyelõ egyetért abban, hogy a new yorki állatkert hollója fehér, akkor konvenció született, és igaznak fogadjuk el, ha az ellenkezõjében értenek egyet az emberek, akkor hamisnak fogadjuk el, és az ellenkezõ állítást fogadjuk el igaznak. Amennyiben sem az állításról, sem az ellenkezõjérõl nem születik konvenció, akkor ez a tapasztalat nem alkalmas arra, hogy megbízható megismerés alapja legyen.

HIPOTÉZIS

Térjünk most rá a magyarázatra. Magyarázatképpen mindenképpen valamilyen mögöttes hipotézist gondolunk, amely univerzális állítások összessége. A magyarázat maga pedig valamilyen következtetés. A magyarázat egyértelmûsége megkívánja, hogy a következtetés szigorú, logikai dedukció.

UNIVERZÁLIS EGZISZTENCIÁLIS ÁLLÍTÁSOK

Az univerzális állítások végtelen, adott tulajdonságú objektumról szólnak. Ezek a 'bármely' és a 'létezik' logikai kvantort használják. A létzésrõl szóló univerzális állítások az egzisztenciális állítások. Például: "létezik fehér holló". Ezek az állítások csak úgy bizonyíthatóak, ha van egy megfelelõ tapasztalati állítás, például: "a new yorki állatkert hollója fehér", ám ilyenkor az univerzális állítás felesleges, hiszen az egyedi állítással teljesen helyettesíthetõ, az univerzális állítás nem mond többet. Ha nincs ilyen tapasztalati állításunk, akkor az univerzális egzisztenciális állítás nem bizonyított. Az univerzális egzisztenciális állítás, amennyiben önmagában nem ellentmondó viszont tapasztalatilag nem cáfolható, hiszen végtelen számú (esetleg kontinuum végtelen sok) ellenõrzést igényelne (vigyázzunk, itt nem matematikáról van szó, nincsenek más axiómáink, amelyekbõl levezethetõ egy univerzális, egzisztenciális állítás). Univerzális egzisztenciális állításból semilyen egyedi állítás nem vezethetõ le, hiszen nem szükségképpen következik a "létezik fehér holló" állításból, hogy melyik holló fehér, az pedig végképp nem, hogy valamelyik holló fekete. Tehát kimondhatjuk, hogy univerzális egzisztenciális állítások nem alkalmazhatóak hipotéziseinkben.

UNIVERZÁLIS TAGADÓ ÁLLÍTÁSOK

Az univerzális állítások másik válfaja a tagadó univerzális állítás. Például: "nem létezik fehér holló". Az ilyen állítások nem bizonyíthatóak, viszont cáfolhatóak. A tagadó univerzális állításból ugyanis levezethetõ végtelen sok egyedi állítás, például az elõbbi állításból levezethetõ, hogy  "a new yorki állatkert hollója nem fehér". Ez alapján az univerzális tagadó állítás cáfolható, és ha igaz az a tapasztalati állítás, hogy "a new yorki állatkert hollója fehér", akkor ez cáfolta is az univerzális tagadó állításunkat. hA viszont a tapasztalati állítás ellenkezõje igaz: "a new yorki állatkert hollója fekete", akkor az univerzális állításunk kiált egy cáfolási kísérletet, egy kísérlettel igazolt. Ám vigyázzunk, ez nem bizonyítás. Az univerzális tagadó állítás íly módon magyarázza a tapasztalatainkat: "a new yorki állatkert hollója azért nem fehér, mert nem létezik olyan holló, amely fehér volna" (egy pillanatra felejtsük el, hogy valójában ez nincs így). És ugyanakkor predikcióra is alkalmas, hiszen megjósolhatjuk, hogy egyetlen fehér hollót sem fogunk találni. Összefoglalva: a hipotézisek univerzális tagadó állításokból állnak. Például a tömegmegmaradás elve így szól: bármely zárt rendszerben a tömeg nem változik.

VERIFIKÁCIONISTÁK, FALSZIFIKÁCIONISTÁK ÉS A RACIONALIZMUS

A tudományfilozófusok két nagy csoportra oszthatóak, verifikácionistákra és fallibistákra. A verifikácionisták vagy jusztifikácionisták szerint az értékes hipotézisek pozitív indokokkal alátámaszthatóak, ha nem is bizonyíthatóak, de valószínûsíthetõek, azaz probabilisztikusan konfirmálhatóak. A falszifikácionisták vagy fallibisták szerint viszont azok az elméletek vehetõek csak fontolóra, amelyek kritika alá vehetõek, azaz elvileg cáfolhatóak. A verifikácionizmus motivációja a racionalitás . Az indukcionista, jusztifikácionista módszer csõdje ellenére a falszifikáción alapuló kritikai módszer a racionalizmus tarthatóságát jelenti.

A TUDOMÁNY, MINT FEJLÕDÕ HIPOTÉZISEK FOLYAMATA

A példák ugyan banálisan hangzanak, de minden valódi elméletnek ilyenek a logikai alapjai. Minden elmélet tagadó, univerzális állítások összessége, amelybõl logikailag levezethetõek egyedi, tapasztalati állítások, amelyeket vagy megmagyaráz a hipotézis, vagy pedig a tapasztalati állítások megdöntik a hipotézist, és új hipotézist kell keresnünk. A legismertebb tudományos forradalmak, a darwinizmus, a relativitáselmélet, a kvantummechanika ezen forgatókönyv szerint történtek. Máshogy nem is történhettek volna, hiszen a leírt kritikai folyamat az, ami az új hipotézis gyõzelmét meghozhatja. Ez a tudás fejlõdése, amely azonban nem tévesztendõ össze történelmi fejlõdéssel.

HIPOTÉZISEK KRITÉRIUMA

Az elõzõek alapján olyan kritériumokat fogalmazhatunk meg, amelyek alapján már a kísérleti ellenõrzés elõtt megvizsgáhatjuk a hipotézisek értékét, összefoglalóan ezt relatív potenciális kielégíthetõségnek nevezzük, mivel itt még a kísérleti ellenõrzéstõl független rangsorolásról van szó. Ide a következõ jellemzõket soroljuk:

- információtartalom
- logikai erõsség
- magyarázó képesség
- prediktív képesség
- szigorú ellenorizhetõség megfigyelésekkel

Ez pongyolán fogalmazva azt is jelenti, hogy az érdekes, merész, informatív elméletek értékesebbek. Mint azt látni fogjuk, mindezek a jellemzõk összefüggnek, és egyetlen egzakt módon definiálható fogalomban megfoghatóak, és ez az empirikus tartalom.

LOGIKAI TARTALOM

Egy állítás logikai tartalma mindazon állítások osztálya, amelyet implikál. Egy hipotézis logikai tartalma pedig az összes állításból együttesen levezethetó állítások osztálya. Nyílvánvaló, hogy a logikai tartalom információtartalmat jelent, továbbá a predikció is logikai dedukción alapul, tehát prediktív képességet is egyben. Az is egyértelmû, hogy minél többminden következik egy hipotézisbõl, annál több lehetõséget nyújt az ellenõrzésre. Tehát az utolsó kritériumhoz csak az szükséges, hogy a hipotézis logikai következményei a tapasztalatra vonatkozzanak.

EGY HIPOTÉZIS ÉRTÉKESSÉGE

A következõkben felsorolunk hat olyan szempontot, amely szerint egy elmélet értékesebb egy másiknál:

- pontosabb állításokat tesz, amelyek pontosabb ellenõrzéseket elégítenek ki
- több tényt vesz figyelembe, és magyaráz meg
- részletesebben magyarázza meg a tényelet
- kiáll olyan próbákat, amit a másik nem
- új kísérleti ellenõrzéseket javasol, és kiállja ezeket a próbákat
- egyesít vagy összekapcsol különféle, eddig független problémákat

Ezek a szempontok hasonlóak az elõzõ szemponthoz, de már a kísérleti ellenõrzéseket is figyelembe veszi. Ezeket a szempontokat megint egy pontos mértékkel, a valószerûséggel foghatjuk meg.

VALÓSZERÛSÉG MÉRTÉKE

Az igazságtartalom a logikai tartalom azon része, amely tapasztalati alapon igaz. Természetesen egy igaz hipotézis teljes logikai tartalma igaz. Egy állítás 'hamisságtartalma' a tapastalatilag hamis következményeinek halmaza. Valójában ez nem tartalom, hiszen nem tartalmazza a hamis következmények igaz következményeit. Egy állítás valószerûsége, vagy igazségközeliségének mértéke az igazságtartalom és hamisságtartalom különbsége.

Vs(a)=I(a)-H(a)

A TUDÁS GYARAPODÁSÁNAK FELTÉTELE

Ahhoz, hogy a tudásunk gyarapodjon, az  új elméletek kritériumát kell megfogalmazni. Ezek a következõek:

- új, egyszerû struktúrális jellemzõt tartalmaz
- függetlenül ellenõrizhetõ, új kísérletekkel
- ki is állja ezeket az új próbákat

Az elsõ két feltétel formai követelmény, amelyet még kísérletezés elõtt megvizsgálhatunk, így az új elmélet potenciális esélyességét vizsgáljuk meg.

AD HOC HIPOTÉZISEK

A második két feltétel az elméletek ad hoc javítgatásást akadályozzák meg. Tudvalevõ, hogy tulajdonképpen bármely elmélet tartható a végtelenségig, bármilyen 'cáfoló' kísérleti eredm;nyek mellett, úgynevezett ad hoc kiegészítõhipotézisek alkalmazásával (ilyen például a századvégi éterelmélet, amit aztán egyszerûen eltörölt a relativitáselmélet, mivel nem ad hoc elmélet volt, hanem forradalmi). De érezzük, hogy ez nem helyes. Ezért fontos az utolsó két feltétel. Egy új hipotézist nem csupán egy tapasztalat megmagyarázásáért veszünk fel ad hoc módon, hanem inkább azért, hogy predikcióra és sikeres predikcióra nyíljon lehetõségünk. Jó példa erre a relativitáselmélet, amely a Merkúr pályájának magyarázata mellett megjósolta a fényelhajlást, amelyet ellenõriztek is. Egy másik példa Dirac kvantumelmélete, amely az intirészecskéket predikálta, amelyeket szintén megtaláltak a kísérleti fizikusok. Ugyanakkor például volt egy Bohr, Kramers, Strauss kvantumelmélet, amely figyelemreméltó volt, de szinte rögtön megbukott a harmadik kritériumban. Ha egy elmélet a harmadik kritériumnál megbukik, attól még  figyelemreméltó elvi elmélet, amely értékes lehet. Ám, ha egy elmélet az elso két kritériumot sem állja ki, akkor nem is érdemel figyelmet.

CÁFOLÁSOK ÉS KIÁLLÁSOK EGYENSÚLYA

Láthatjuk tehát, hogy a tudomány fejlõdésében fontos a cáfolhatóság, és az elméletek cáfolás útján való kritikája, hogy új, elvileg ismét csak cáfolható elméletek szülessenek. Ugyanakkor az is fontos, hogy az új elméletek egy jó része kiállja az új kísérleteket, azaz a predikciós kézség is jelentõs legyen. Enélkül a tudomány fejlõdése túlságosan is ad hoc lenne, azaz nem gyümölcsözõ. Ebben az esetben úgy érezhetnénk, hogy a világ struktúrája túlságosan is bonyolult, megismerhetetlen, és a tudomány csak nyomköveti, nem érti meg. Mindkét siker lényeges tehát: sikeresség az elméletek cáfolásában, ugyanakkor az elméletek sikeressége abban, hogy jónéhány próbát kiálljanak. A tudomány kritikai törekvése mindenesetre a cáfolhatóság és a cáfolás, a tudomány eredménye pedig a cáfolás kiállása, a világ megismerése, amennyiben az megismerhetõ.