Joseph Needham: Régi kínai tudományos és technológiai szövegek fordítása[1]

Brendel Mátyás

Needham ezen cikke, mint többek között ezt a bevezetőben is írja, saját tapasztalaton alapul, hiszen Needham neves sinológus és ebben a munkában maga sok fordítást kellett, hogy végezzen. A cikk a kínai szövegek fordítási nehézségeiről és csapdáiról szól.

A régi tudományos és technológiai szövegek elemzése több szempontból is igen nehéz. A nehézségek az alábbiakban foglalhatóak össze általánosságban. Először is a kínai nyelv igen távol áll az indoeurópai nyelvcsaládtól, amelybe a fordítás történik. Nyelvtani szerkezete, írásmódja is teljesen más, ami önmagában nehézséget jelent. A következő nehézség, hogy régi, azaz történelmi szövegekről van szó, tehát tartalmi kérdések is felmerülnek, hiszen a szövegek éppen a történeti kutatás forrásai.

Itt tehát egy kis ördögi körről van szó: a történelem feltárásában a szövegek a források, ugyanakkor a szövegek megértéséhez szükség volna a történeti alapismeretekre. Nyilván csak egyszerre lehet a kettőt feltárni: a szövegekből hipotetikusan történelmi adatokat nyerve, majd az összes történelmi ismeretek ős összefüggések fényében a szövegek visszaellenőrzése.

Tovább nehezíti a dolgot, hogy egy olyan kultúráról és azon belül „tudományáról” van szó, amely összességében is teljesen más, mint az európai kultúra. Egy teljesen más gondolkodásmódról van tehát szó, amelyet a szövegek olvasása közben meg kell érteni. Hallgatólagos tudásunk legalapvetőbb elemeire sem biztos, hogy támaszkodhatunk ez esetben, mert ebben a másik kultúrában egészen mélyen más alapra helyeződik a „tudás”. Véleményem szerint a tudás és tudomány szó használatát is alaposan meg kell gondolni, hiszen ezek a fogalmaink európai alapfogalmakon nyugodnak.

A közvetlenül a nyelvi szerkezet eltéréséből adódó nehézségekről kevés szó esik, Needham csak annyit jegyez meg, hogy a kínai nyelv izoláló és nem aglutináló nyelv. Tudjuk, hogy a ragozás mellőzéséből kétértelműségek adódnak, és hogy a kínai szavak egyébként is messze több jelentésűek, mint ahogy azt európai nyelvekben megszoktuk. Egy másik probléma az, ha hiányoznak a nyelvben a megfelelő szavak, azaz a fogalmak is. Ilyenkor körülírással, fontos esetben szóalkotással lehet megoldani a helyzetet. Például a nyugati tudomány és technika átvételével rengeteg szót kellett alkotni a kínai nyelvben. Fordítva, a kínai kultúra elemeinek átvételével mi is megtanultunk kínai szavakat.

Azonban a nehézségek igazán csak most kezdődnek, hiszen ez esetben a szavak jelentése még egyértelmű, valóban csak a fordítás jelent gondot. Nagyobb nehézségek adódnak, ha a szavak jelentését is fel kell tárni. Ez nyilván a történelmi változás esetében merül fel. A kínai nyelv ugyanis a legrégebb óta folyamatosan beszélt nyelv, hiszen -2000 óta folyamatosan beszélték, és ezalatt nagy változások történtek. Arra nem is térnék ki, mert a cikk sem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a kínai nyelv területileg is majdnem olyan szerteágazó, mintha az újlatin nyelvcsaládot vesszük, tehát valamivel nagyobb különbségekről van itt szó, mint egy európai nyelv nyelvjárásairól. De térjünk vissza a történelmi változásokra.

Logikailag két tiszta eset lehetséges, ha egy fogalom és jelentés változásáról beszélünk. Az első, amikor a szó megmarad, de a jelentése (referenciája) megváltozik, a második, amikor ugyanarra a referálandó tárgyra új szavak kerülnek használatra.

Az első egy igen érdekes technikatörténeti feladatot jelent a történésznek: rekonstruálnia kell az azonos szó mögött a jelentés megváltozását, azaz a technikai újítás létrejöttét. Erre jó példa a „tho” szó, amely kezdetben kormány-evezőlapátot (steering-oar) jelentett, később pedig kormánylapátot (rudder). A két jelentés megkülönböztethető a mondatkörnyezetből, és ekképpen a technikai fejlődés nyomon követhető.

Viszont van egy érdekes jelenség, amely csak a képi jellegű írásoknál jelenik meg, és nem hátrányt, hanem egy történelmi kutatásban előnyt jelent, mégpedig az, hogy az írásjelek képi szimbólumok, amelyek még őrzik a referált tárgy ábrázolását. Mégpedig azon ábrázolását, amely a megadott szimbólum kialakulásakor a formája volt annak a tárgynak. Így lehetőség adódik következtetni egy betű alkalmazásának megjelenéséből, és a betű formájából a technikai eszközökre. Így tehát maga az írásjel válik a történész egy plusz forrásává. Példaként erre a csónak szót hozza fel Needham, amelyből kiderül, hogy a -2. millennium körül négyzetes végű volt. Az írásjelek tehát ábrázolási forrásként is szerepelhetnek. És persze itt is az írásjelek változásával a technikai fejlődés egyes részleteire fény derülhet az egész írásos történelmi időszakban.

Egy árnyaltabb jelenség az, amikor egy fogalom általános jelentése nem változik meg különösebben, de speciálisabb változatainak jelentése megváltozik. Ezt Needham ortographikus fluktuációnak nevezi, és példaként a kuan li szó. Ennek első jelentése egy kapcsoló-fogantyú, amelyet a csillagászati műszerek vízierő meghajtásánál alkalmaztak a vízkeréknél. A második egy „stop-szelep”, amely egy kis fémhal volt, amelyet a bambusz ivócsőben alkalmaztak, hogy bizonyos pozícióban elzárva a nyílást kordában tartsa a fogyasztás sebességét. A harmadik pedig egy forgócsap, amelyet mécsesek tokjának felfüggesztésénél alkalmaztak ünnepségeken. A három jelentés közös általános alapja kivehető, viszont a konkrét jelentések váltakoznak, ahogy a technika különböző területei váltakoznak vagy fejlődnek.

Az, hogy a fogalmak megértése és megfeleltetése milyen nehéz, területenként változik. Needham összehasonlítja az alkímiát és a fémművességet. Az előbbiben a fogalmak a tárgyból eredendően homályosabbak, és ez az európai alkímiában is hasonlóan van. Az, hogy kínai szövegekről van szó, tovább nehezíti a dolgot, de az alapvető gond hasonló, mint az európai középkori sz9vegek értelmezésekor: egyszerűen sokkal kevésbé letisztázottak, egyértelműek fogalmak, mint mondjuk a fémművességben.

Needham beszél arról is, hogy a kínai történelemben maguknak a kínaiaknak is szükségük volt szavak alkotására, mint ahogy az minden élő nyelvben természetes a környezet változásaival. Érdekes módon ezek a szavak a szóösszetétel és körülírás mellett, amelyek értelmi megoldások, hangzásbeli hasonlóság alapján is keletkezhetnek. Ilyenkor a jelentés nem igazán adódik át, de a hangzás jobban. Ilyen például a vitamin szó kínai megfelelője, a wei-tha-ming[2], amely „az élethez szükséges esszenciális anyag” kifejezés helyett inkább sorsot jelent, de hangzásában annál inkább hasonlít az európai megfelelőre. Természetesen az értelem szerinti szóalkotás sokkal gyakoribb.

Needham ebben a cikkében csak éppen felsorol néhány példát, illetve nehézség típust, valamint kutatási kérdéseket, lehetőségeket. Az egész cikk tovább fejlesztéseként egy sokkal alaposabb elemzés volna szükséges, amelyre az idő Needham idejében még bizonyára nem érett meg. Needham azzal zárja a cikket, hogy a példáival reméli, hogy megmutatta, hogy két kultúra és az időbeli távolság ellenére egy intelligens ember képes megbirkózni a nehézségekkel. Nos, ez így túl egyszerűnek hangzik ma már, hiszen bár elfogadhatjuk ezt a konklúziót, de azt tudjuk, hogy az intelligens megközelítés ennél sokkal árnyaltabb, körültekintőbb vizsgálatot igényel általában. Ezt a szemléletet persze az azóta bekövetkezett filozófiai, kulturantropológiai felismerések figyelembevételével várhatjuk el a mai sinológusoktól.

Ezt a kérdést Needham leginkább abban a részben közelíti meg, ahol a matematikai fogalmak fordításáról van szó[3]. Needham felsorol olyan fogalmakat, amelyek megfelelői az európai fogalmaknak. De hogy mennyire azok, az valószínűleg nem ilyen egyszerű. Arról van ugyanis szó, hogy a kínai matematika egyáltalán nem olyan alapokon nyugszik, mint az európai. Sőt, az egész tudomány nem. Olyannyira, hogy mint mondtam, kérdéses, hogy szabad-e ezt ugyanavval a szóval „tudomány”-ként jelölnünk.

Mi európaiak ugyanis tudományon olyan megismerést értünk, amely szakszavakkal, absztrakt fogalmakkal, modellekkel, reprezentációkkal, distinkciókkal, dedukcióval, általánosítással, szisztematikusan, kísérletezve dolgozik, és fontos, hogy a tudomány elkülönül a vallástól, a politikától. Egy meglehetősen letisztult területről van tehát szó, amelynek meglehetősen megszabott szabályai vannak. És ez mind a görög, a skolasztikus, az empirikus, majd racionális hagyományra támaszkodik. A kínai kultúra azonban más úton járt.

Sem az absztrakcióban, sem az egzaktságban sem pedig a megfelelő más területektől való leválásban nem érte el azt a fokot, amelyen az európai tudomány átment. A tudomány jobban összefügg a világnézettel, és egyáltalán a világnézetben minden jobban összefügg mindennel. Ezáltal a tudomány nem kristályosodott ki annyira, és nem tekinthető ugyanúgy különálló egységnek, mint Európában. Ezáltal pedig minőségileg is más. Az európai értelemben a tudománynak ugyanis lényegi részei azok az elemek, amelyeket felsoroltam, és amelyek a kínai megismerésben nem ilyen egyöntetűek.

Mit jelent ez a nyelvi fordítás szempontjából? Azt jelenti, hogy az un. „tudományos ismeretek” egy egészen más környezetben vannak. Ezáltal még ha valaminek e jelentése megfeleltethetőnek látszik is egy európai fogalommal a háttérben a hallgatólagos tudás különbsége miatt ezeknek a szavaknak a „mélyebb réteghez” kapcsolódó része egészen más.

Miközben például megfeleltethető egy számolási művelet egy európai algoritmussal egy konkrét esetben, addig a kínai a műveletet egyáltalán nem úgy fogja fel, mint mi egy algoritmust. Mi az algoritmust univerzális teoretikus állítások, matematika tételek alkalmazásaiból álló univerzálisan érvényes műveletnek tekintjük, a kínai pedig csak egy mintának, amelyet alkalmaz, de korántsem gondol annyira univerzálisan érvényesnek, és nem absztrahálja olyan fokon, mint az európai.

Így például a „legkisebb közös többszörös” fogalma bizonyos praktikus szempontból megfeleltethető a kínaiban és az európaiban, de tudjuk, hogy lényegi eltérés van a praktikus hasonlóság mögött. Ezért a fordításban bizonyára nincs jobb lehetőségünk, minthogy a megfelelő szóval fordítsuk a szavakat, de nem szabad megfeledkezni a más háttértudásról, amely közrejátszik a szavak jelentésének kialakításában. Erre legalábbis fel kell hívni a figyelmet.



[1] The translation of old chinese scientific and technical texts. In: Joseph Needham: Clercks and Craftsmen in China end the West

[2] 93. oldal

[3] 84. oldal