Joseph Needham: Régi
kínai tudományos és technológiai szövegek fordítása[1]
Brendel Mátyás
Needham ezen
cikke, mint többek között ezt a bevezetőben is írja, saját tapasztalaton
alapul, hiszen Needham neves sinológus és ebben a munkában maga sok fordítást
kellett, hogy végezzen. A cikk a kínai szövegek fordítási nehézségeiről és
csapdáiról szól.
A régi tudományos
és technológiai szövegek elemzése több szempontból is igen nehéz. A nehézségek
az alábbiakban foglalhatóak össze általánosságban. Először is a kínai
nyelv igen távol áll az indoeurópai nyelvcsaládtól, amelybe a fordítás
történik. Nyelvtani szerkezete, írásmódja is teljesen más, ami önmagában
nehézséget jelent. A következő nehézség, hogy régi, azaz történelmi
szövegekről van szó, tehát tartalmi kérdések is felmerülnek, hiszen a
szövegek éppen a történeti kutatás forrásai.
Itt tehát egy kis
ördögi körről van szó: a történelem feltárásában a szövegek a források,
ugyanakkor a szövegek megértéséhez szükség volna a történeti alapismeretekre.
Nyilván csak egyszerre lehet a kettőt feltárni: a szövegekből
hipotetikusan történelmi adatokat nyerve, majd az összes történelmi ismeretek
ős összefüggések fényében a szövegek visszaellenőrzése.
Tovább nehezíti a
dolgot, hogy egy olyan kultúráról és azon belül „tudományáról” van szó, amely
összességében is teljesen más, mint az európai kultúra. Egy teljesen más
gondolkodásmódról van tehát szó, amelyet a szövegek olvasása közben meg kell
érteni. Hallgatólagos tudásunk legalapvetőbb elemeire sem biztos, hogy
támaszkodhatunk ez esetben, mert ebben a másik kultúrában egészen mélyen más
alapra helyeződik a „tudás”. Véleményem szerint a tudás és tudomány szó
használatát is alaposan meg kell gondolni, hiszen ezek a fogalmaink európai
alapfogalmakon nyugodnak.
A közvetlenül a
nyelvi szerkezet eltéréséből adódó nehézségekről kevés szó esik,
Needham csak annyit jegyez meg, hogy a kínai nyelv izoláló és nem aglutináló
nyelv. Tudjuk, hogy a ragozás mellőzéséből kétértelműségek
adódnak, és hogy a kínai szavak egyébként is messze több jelentésűek, mint
ahogy azt európai nyelvekben megszoktuk. Egy másik probléma az, ha hiányoznak a
nyelvben a megfelelő szavak, azaz a fogalmak is. Ilyenkor körülírással,
fontos esetben szóalkotással lehet megoldani a helyzetet. Például a nyugati
tudomány és technika átvételével rengeteg szót kellett alkotni a kínai
nyelvben. Fordítva, a kínai kultúra elemeinek átvételével mi is megtanultunk
kínai szavakat.
Azonban a
nehézségek igazán csak most kezdődnek, hiszen ez esetben a szavak
jelentése még egyértelmű, valóban csak a fordítás jelent gondot. Nagyobb
nehézségek adódnak, ha a szavak jelentését is fel kell tárni. Ez nyilván a
történelmi változás esetében merül fel. A kínai nyelv ugyanis a legrégebb óta
folyamatosan beszélt nyelv, hiszen -2000 óta folyamatosan beszélték, és ezalatt
nagy változások történtek. Arra nem is térnék ki, mert a cikk sem foglalkozik
azzal a kérdéssel, hogy a kínai nyelv területileg is majdnem olyan szerteágazó,
mintha az újlatin nyelvcsaládot vesszük, tehát valamivel nagyobb
különbségekről van itt szó, mint egy európai nyelv nyelvjárásairól. De
térjünk vissza a történelmi változásokra.
Logikailag két
tiszta eset lehetséges, ha egy fogalom és jelentés változásáról beszélünk. Az
első, amikor a szó megmarad, de a jelentése (referenciája) megváltozik, a
második, amikor ugyanarra a referálandó tárgyra új szavak kerülnek használatra.
Az első egy
igen érdekes technikatörténeti feladatot jelent a történésznek: rekonstruálnia
kell az azonos szó mögött a jelentés megváltozását, azaz a technikai újítás
létrejöttét. Erre jó példa a „tho” szó, amely kezdetben
kormány-evezőlapátot (steering-oar) jelentett, később pedig
kormánylapátot (rudder). A két jelentés megkülönböztethető a
mondatkörnyezetből, és ekképpen a technikai fejlődés nyomon
követhető.
Viszont van egy
érdekes jelenség, amely csak a képi jellegű írásoknál jelenik meg, és nem
hátrányt, hanem egy történelmi kutatásban előnyt jelent, mégpedig az, hogy
az írásjelek képi szimbólumok, amelyek még őrzik a referált tárgy
ábrázolását. Mégpedig azon ábrázolását, amely a megadott szimbólum
kialakulásakor a formája volt annak a tárgynak. Így lehetőség adódik
következtetni egy betű alkalmazásának megjelenéséből, és a betű
formájából a technikai eszközökre. Így tehát maga az írásjel válik a történész
egy plusz forrásává. Példaként erre a csónak szót hozza fel Needham,
amelyből kiderül, hogy a -2. millennium körül négyzetes végű volt. Az
írásjelek tehát ábrázolási forrásként is szerepelhetnek. És persze itt is az
írásjelek változásával a technikai fejlődés egyes részleteire fény
derülhet az egész írásos történelmi időszakban.
Egy árnyaltabb
jelenség az, amikor egy fogalom általános jelentése nem változik meg különösebben,
de speciálisabb változatainak jelentése megváltozik. Ezt Needham ortographikus
fluktuációnak nevezi, és példaként a kuan li szó. Ennek első jelentése egy
kapcsoló-fogantyú, amelyet a csillagászati műszerek vízierő
meghajtásánál alkalmaztak a vízkeréknél. A második egy „stop-szelep”, amely egy
kis fémhal volt, amelyet a bambusz ivócsőben alkalmaztak, hogy bizonyos
pozícióban elzárva a nyílást kordában tartsa a fogyasztás sebességét. A
harmadik pedig egy forgócsap, amelyet mécsesek tokjának felfüggesztésénél
alkalmaztak ünnepségeken. A három jelentés közös általános alapja
kivehető, viszont a konkrét jelentések váltakoznak, ahogy a technika
különböző területei váltakoznak vagy fejlődnek.
Az, hogy a
fogalmak megértése és megfeleltetése milyen nehéz, területenként változik.
Needham összehasonlítja az alkímiát és a fémművességet. Az előbbiben
a fogalmak a tárgyból eredendően homályosabbak, és ez az európai
alkímiában is hasonlóan van. Az, hogy kínai szövegekről van szó, tovább
nehezíti a dolgot, de az alapvető gond hasonló, mint az európai középkori
sz9vegek értelmezésekor: egyszerűen sokkal kevésbé letisztázottak,
egyértelműek fogalmak, mint mondjuk a fémművességben.
Needham beszél
arról is, hogy a kínai történelemben maguknak a kínaiaknak is szükségük volt
szavak alkotására, mint ahogy az minden élő nyelvben természetes a
környezet változásaival. Érdekes módon ezek a szavak a szóösszetétel és
körülírás mellett, amelyek értelmi megoldások, hangzásbeli hasonlóság alapján
is keletkezhetnek. Ilyenkor a jelentés nem igazán adódik át, de a hangzás
jobban. Ilyen például a vitamin szó kínai megfelelője, a wei-tha-ming[2],
amely „az élethez szükséges esszenciális anyag” kifejezés helyett inkább sorsot
jelent, de hangzásában annál inkább hasonlít az európai megfelelőre.
Természetesen az értelem szerinti szóalkotás sokkal gyakoribb.
Needham ebben a
cikkében csak éppen felsorol néhány példát, illetve nehézség típust, valamint
kutatási kérdéseket, lehetőségeket. Az egész cikk tovább fejlesztéseként
egy sokkal alaposabb elemzés volna szükséges, amelyre az idő Needham
idejében még bizonyára nem érett meg. Needham azzal zárja a cikket, hogy a
példáival reméli, hogy megmutatta, hogy két kultúra és az időbeli távolság
ellenére egy intelligens ember képes megbirkózni a nehézségekkel. Nos, ez így
túl egyszerűnek hangzik ma már, hiszen bár elfogadhatjuk ezt a konklúziót,
de azt tudjuk, hogy az intelligens megközelítés ennél sokkal árnyaltabb,
körültekintőbb vizsgálatot igényel általában. Ezt a szemléletet persze az
azóta bekövetkezett filozófiai, kulturantropológiai felismerések
figyelembevételével várhatjuk el a mai sinológusoktól.
Ezt a kérdést
Needham leginkább abban a részben közelíti meg, ahol a matematikai fogalmak
fordításáról van szó[3].
Needham felsorol olyan fogalmakat, amelyek megfelelői az európai
fogalmaknak. De hogy mennyire azok, az valószínűleg nem ilyen
egyszerű. Arról van ugyanis szó, hogy a kínai matematika egyáltalán nem
olyan alapokon nyugszik, mint az európai. Sőt, az egész tudomány nem. Olyannyira,
hogy mint mondtam, kérdéses, hogy szabad-e ezt ugyanavval a szóval
„tudomány”-ként jelölnünk.
Mi európaiak
ugyanis tudományon olyan megismerést értünk, amely szakszavakkal, absztrakt
fogalmakkal, modellekkel, reprezentációkkal, distinkciókkal, dedukcióval,
általánosítással, szisztematikusan, kísérletezve dolgozik, és fontos, hogy a
tudomány elkülönül a vallástól, a politikától. Egy meglehetősen letisztult
területről van tehát szó, amelynek meglehetősen megszabott szabályai
vannak. És ez mind a görög, a skolasztikus, az empirikus, majd racionális
hagyományra támaszkodik. A kínai kultúra azonban más úton járt.
Sem az
absztrakcióban, sem az egzaktságban sem pedig a megfelelő más
területektől való leválásban nem érte el azt a fokot, amelyen az európai
tudomány átment. A tudomány jobban összefügg a világnézettel, és egyáltalán a
világnézetben minden jobban összefügg mindennel. Ezáltal a tudomány nem
kristályosodott ki annyira, és nem tekinthető ugyanúgy különálló
egységnek, mint Európában. Ezáltal pedig minőségileg is más. Az európai
értelemben a tudománynak ugyanis lényegi részei azok az elemek, amelyeket
felsoroltam, és amelyek a kínai megismerésben nem ilyen egyöntetűek.
Mit jelent ez a
nyelvi fordítás szempontjából? Azt jelenti, hogy az un. „tudományos ismeretek”
egy egészen más környezetben vannak. Ezáltal még ha valaminek e jelentése
megfeleltethetőnek látszik is egy európai fogalommal a háttérben a
hallgatólagos tudás különbsége miatt ezeknek a szavaknak a „mélyebb réteghez”
kapcsolódó része egészen más.
Miközben például
megfeleltethető egy számolási művelet egy európai algoritmussal egy
konkrét esetben, addig a kínai a műveletet egyáltalán nem úgy fogja fel,
mint mi egy algoritmust. Mi az algoritmust univerzális teoretikus állítások,
matematika tételek alkalmazásaiból álló univerzálisan érvényes műveletnek
tekintjük, a kínai pedig csak egy mintának, amelyet alkalmaz, de korántsem
gondol annyira univerzálisan érvényesnek, és nem absztrahálja olyan fokon, mint
az európai.
Így például a
„legkisebb közös többszörös” fogalma bizonyos praktikus szempontból
megfeleltethető a kínaiban és az európaiban, de tudjuk, hogy lényegi
eltérés van a praktikus hasonlóság mögött. Ezért a fordításban bizonyára nincs
jobb lehetőségünk, minthogy a megfelelő szóval fordítsuk a szavakat,
de nem szabad megfeledkezni a más háttértudásról, amely közrejátszik a szavak
jelentésének kialakításában. Erre legalábbis fel kell hívni a figyelmet.